Azt hittem, hogy ma teszek egy nagy előrelépést, és felfedezek néhány új nevet, vagy pontosítok egy évszámot… de nem. Épp ellenkezőleg.
Történt ugyanis, hogy a már említett fényképek egyikének hátoldalán ez a felirat olvasható: „Apai nagyapám, Illyés István megh. 1890. II. (Farkasréti temető – a Bartók Béla síremlékkel szemben)”. [Sejtéseim szerint a felirat a nagy-nagynénémtől keze nyoma, ezt az ötletet később a nővérem megerősítette.] Gondoltam, nosza rajta, elmegyek és lesz, ami lesz. Az interneten a temetőnek csak egy rossz minőségű (alig olvasható) térképét találtam meg, így egyelőre azt sem tudtam, hogy fogok eltalálni Bartók síremlékéhez. A probléma végül megoldódott a helyszínen: ott volt jól látható térkép és be volt jelölve rajta az említett hely is.
Végre megtaláltam az emlékművet. Vele szemben sok sír volt, de hamar rábukkantam arra, amelyiken szerepelt egy Illyés István. Mielőtt azonban nagyon megörülhettem volna neki, észre kellett vennem a hozzá tartozó évszámot: 1863-1940. Közel, nagyon közel… de nem eléggé. Ugyanis az én ükapám 1862-ben született, de 1890-ben meg is halt (mint a kézírás is mutatja). Véletlen lenne? Az, hogy van egy adat, ami elirányít egy Illyés Istvánhoz, de a fényképen lévő személy nem ugyanaz az Illyés István? És a születési év is ennyire közel legyen? Nagyon furcsa, sőt rejtélyes a dolog.
A Bartók Béla emlékmű mögötti területen – abban reménykedve, hogy csak elírás történt a fénykép hátoldalán – találtam még Illés feliratú sírköveket, de ezek még nagyon újak voltak (talán 2009 és 2011, de nem biztos, nem néztem meg).
Visszamentem az „eredeti illyéses” sírhelyhez. Elmélkedtem. Jobb nem jutott eszembe, leírtam az adatokat, hátha valamikor még szükség lehet rájuk.
Illyés Istvánné sz. Szeiler Terézia; 1878. okt. 5. – 1930. júl. 25. (az én ükanyám neve Grau Lujza ezen az ágon)
Illyés István; 1863 – 1940 (lehet a ükapám unokatestvére?)
Illyés László; 1899 – 1947 (majdnem teljesen nyilvánvalóan a fenti István fia)
Valamint további három név, akik nem Illyések voltak, így ezt nem írtam le.
Este elmeséltem a nővéremnek, hogy mire jutottam a temetőben. A temetőlátogatás ötletét az ő szavaival élve zseniálisnak tartotta, de az eredményeket nem kommentálta. Elmondta azonban, hogy hol van a nagy-nagynénénknek (néhai nagymamánk nővérének) a síremléke. [Ugyanezen nagynéni kézírása van annak a bizonyos fényképnek a hátoldalán.] Holnap megyek, és utánajárok.
Ő is talált régi fotókat, ezeket beszkennelte. Sajnos nem tudjuk, hogy melyiken ki van, nagyon régiek a képek. Az egyiknek viszont ez áll a hátoldalán: „Mostoha nagyanyám, Illyés Istvánné”. Ugyanaz a kézírás… úgy tűnik, a nagy-nagynéni(k) kulcsfontosságú szerepet játszik (játszanak) ebben a történetben. Én már azt kezdtem kombinálni, hogy mi van akkor, ha ez a bizonyos mostoha a sírfeliratként talált Szeiler Terézia (de akkor Illyés István téves adatai nem illenek a képbe). Na jó, talán kicsit elszállt a fantáziám. Nővérem csak annyit lát a dologban, hogy talán onnan még születhetett egy-két gyerek – dédapám esetleges féltestvérei. Ez nekem további pluszmunkát jelentene…
A régi fotók előnye, hogy szerepel rajta a fotográfus neve. Hihetetlen szerencse ez az Internet nevű izé, ugyanis ezeket a neveket beírva az első találatok között megtaláltam rövid életrajzukat.
Tauffer Gyula (Kolozsvár, 1832. november 14. – Kolozsvár, 1890. március 7.): kolozsvári fényképész, Veress Ferenc tanítványa. Kolozsváron, az Óvárban 1865-ben nyitott műtermet, melyet 1882-ben Kováts A. vett át. 1874 után egy ideig Veress Gyulával közösen üzemeltette műtermét. Ők fényképezték le 1874 –ben a Kolozsváron kiállító Szathmári Pap Károly festőművészt. Forrás
Veress Ferenc (Kolozsvár, 1832. IX. 1. - Kolozsvár, 1916. IV. 3.): kolozsvári fényképész. Erdély legjelesebb fényképésze, nevéhez számos fényképészeti eljárás feltalálása fűződik. 1881-ben a kolozsvári egyetemen a fényképészet előadója lett. 1854-ben nyitott műterme Erdélyszerte híres találkozóhely volt, Jókai, Munkácsy, is megfordult, Brassai Sámuel, Debreczeni Márton éveken át házában lakott. Sírköve az utóbbi időben tűnt el a házsongárdi temetőben. Forrás
További nevek, amikről itt már nem találtam infót: Császár J. (József?: 1852-1911 – az infó innen származik), Meinhardt Ágoston.
A fényképészek abban segítenek, hogy milyen korszakba, és így a családfa melyik szintjére tájoljunk be egy-egy képet. Különös, hogy előkerülnek ilyen képek, mert ez azt jelenti, hogy jómódú család volt az Illyés ág – és felcsillantja a reményt, hogy valahol megtalálhatóak lesznek az ősök adatai.
