Családfakutatásom története

2011. augusztus 18., csütörtök

Tegnap hirtelen sokat lendültek előre a dolgok. Nagynéném előszedett különféle családi iratokat, és néhány szépszülőmig felvezette az ágat. Azonban azt mondta, sok iratot nem is ért, sok iratban nem egyeznek dolgok, úgyhogy majd közösen bogarászunk… úgyis megyek meglátogatni a hétvégén.

Az „új” rokonok: dédapám, Breitung József (szül. Majs, 1899) adatait kibővíthettem, valamint felfedeztük ükapámat, Breitung Bélát (szül. 1853) és ükanyámat, Murai Marit (szül. 1860), a másik ágon ükszüleim Jeszenszky Sándor (szül. Eszék, 1875) és Szekeres Mária (szül. Hercegszölős, 1860) adatait sikerült bővíteni. Fény derült néhány szépszülőre is: Breitung Ferenc és Erdődy Ida, Jesenski János (egyelőre a név megváltozásáról nincs infónk) és Varga Ilona, Szekeres András és Novák Rozália. Kíváncsi vagyok, hogy ezen túlmenően mit rejthetnek a különböző latin és horvát nyelvű iratok, meg hogy milyen infók nem stimmelnek…

Most jön a dolgok érdekes része. Internet. A Jesenski-Jeszenszky neveket kerestem. Találtam is egy Eszék-baranya megyei magyar kisebbségi képviselőt, akinek Jesenski a vezetékneve. Megszereztem a címét, és ma meg is írtam a neki szánt levelet.

Érdekesebb eredmény azonban a RadixFórum. Egy hozzászólásban találtam rá egy nagyon hasznos adatbázisra. Segítségével bukkantam rá Illyés István ükapám második házasságára, és az innen született gyermek házasságára is. Ezzel jó néhány kérdés meg lett válaszolva, és mivel az anyakönyvben feltüntetik a szülőket is, két ősre sikerült rábukkanni.

Ugyanitt egy Breitung Béla (szül. 1883) is fellelhető, akinek szülei Breitung Béla és Muray Mária – vagyis minden bizonnyal a dédapám bátyja! Különös, hogy 16 év a korkülönbség. Persze, csak ha minden feltételezés jó.

A nővérem felfedezni vélt egy Csürös Rozáliát is, aki talán az ükapánk húga lehet, de egyelőre kevés adatunk áll rendelkezésre. Ám így is aránylag nagy előrelépést sikerült tenni.

Ma a nővéremmel összeszedtünk még egy adag kérdést, amit majd fel tud tenni, amikor felhívja telefonon a Gazsit (néhai nagymamám bátyját). Remélem, azért egy héten belül összejön a telefonos „randevújuk”, mert kezdek nagyon izgulni. :)

Nyolcadikán volt a másod-unokatestvérem születésnapja. Írtam neki köszöntést iwiw-en, és ma köszönte meg; sőt ismerősnek is jelölt! Ez azért volt külön öröm, mert így láthatóvá válik számomra az email címe. Így meg tudtam hívni a családfás oldalra, és talán, ha regisztrál, akkor egy-két adatot kérés nélkül is beír. Ha nem, az sem nagy tragédia, de az esély megvan rá.

Anyu pedig facebook-on kommentbe írta le, hogy dédapámnak volt egy Illyés István nevű testvére – arra tudok tippelni, hogy a bátyja volt, mert általában az elsőszülöttet volt szokás az apáról elnevezni, de ez csak találgatás.

Viszont ez az István – anyu szerint – az 1970-es években hunyt el Budapesten, volt egy lánya és két unokája: Zombori (?) Zsolt és Csilla. Állítólag Zsolt Argentínában él, Csilla pedig egy Esterházyhoz ment feleségül (hogy melyikhez, az talány…). Ők elvileg anyu másod-unokatestvérei. [Azt remélem, hogy a nagy-nagynéném pontosabban emlékszik.]

Optimista vagyok, és körülnéztem a tegnap említett weboldalon. Miért is ne lehetett volna művész a családban? A következő neveket találtam, amik vezetéknév alapján illenének a családfába:

Csűrös Antal: festő és szobrász. Életrajzi adatok: munkássága 1803-1828 között követhető. Festő és aranyozó. Dolgozott Zsibón (1803 – aranyozott), Szamosújváron (Örmény nagytemplom, 1804 – szószékkorona aranyozása, 1818 – József a gyerekkel oltárkép), Székelykálon (1815 – Nepomuki Szent János oltárkép), Kolozsváron (1825 – Redoutte szobafestés), Ótorda (1828 – ref. templom szószékaranyozás)

Csűrős József – 1238/1902 – cikk: A színekről – a kék szín jelentősége.

Illyés László – litográfus. Nevét a kolozsvári iratokban 1840-ben említik.

Illyés Péter – Nevét a kolozsvári iratok 1843-ban említik.

Réthy Gyuláné – amatőr festő. 1194/1901 – nn: Amatőrök kiállítása Kolozsvárt. – részt vesz az Egyetemi Kör által szervezett kiállításon.

Ugyanezen weblap másik oldalán a következő nevekre bukkantam:

Csűrős Antal – szobrász és kőfaragó. (Zilah, 1783. k. 1842. ápr. 6.) Hoffmayer Simon tanítványa. Sokirányú munkássága 1809-től követhető. 1814-ben hamis váltóleveleket készített testvérével, Józseffel, ezért 1816-tól a szamosújvári várban raboskodott, ahol faragással foglalkozott és ahonnét 1819-ben szabadult. 1809. szept. 20.-án tette le a kolozsvári polgári esküt. 1800: Az örmény nagytemplom oltára, Szamosújvár. 1802-1803: Két homlokzati szobor és 12 apostol szobra, Szamosújvár, örmény nagytemplom. 1803: Szökőkút és két átlőtt nyakú címermadár, Héderfája, kastély. 1802-1805: Asztal, vázák, majd két szobrot, Zsibó, Wesselényi kastély. 1814-1819: Faszobrokat a szamosújvári templom galériájában. 1819: Oltár, szamosújvári börtönkápolna. 1821: A császárlátogatást megörökítő emlékoszlop kőfaragó munkáját kérte, Kolozsvár. 1823: Megbízták a császári pár mellképének és a "géniuszok" kifaragásával. Munkájával nem voltak megelégedve, 1831-ben visszaadták neki és kártérítést követeltek értük, Kolozsvár. 1820 után: Szószék, Kolozsvár, minorita-templom. 1824: Szószék, Ótorda, ref. templom. 1827-1844: Stritzki Antal kőfaragóval pereskedett. Újsághírek: 588.

Csűrős Mihály – szobrász és festő, Kolozsvár. 1810-ben testvérének, Veress Mátyás festő özvegyének érdekében kérvényez, 1823-ban személyleírását köröztetik. 1808-1811: Címer és feliratos kövek, Kolozsvár, Toldalagi-Korda ház. 1815: Nepomunki Szent János oltár és a régi oltár renoválása, Székelykála, r. k. templom (a Veress név felbukkanása magyarázatot adhat, hogy miért volt Veress is a „családi fényképészek” között)

Azt hittem, hogy ma teszek egy nagy előrelépést, és felfedezek néhány új nevet, vagy pontosítok egy évszámot… de nem. Épp ellenkezőleg.

Történt ugyanis, hogy a már említett fényképek egyikének hátoldalán ez a felirat olvasható: „Apai nagyapám, Illyés István megh. 1890. II. (Farkasréti temető – a Bartók Béla síremlékkel szemben)”. [Sejtéseim szerint a felirat a nagy-nagynénémtől keze nyoma, ezt az ötletet később a nővérem megerősítette.] Gondoltam, nosza rajta, elmegyek és lesz, ami lesz. Az interneten a temetőnek csak egy rossz minőségű (alig olvasható) térképét találtam meg, így egyelőre azt sem tudtam, hogy fogok eltalálni Bartók síremlékéhez. A probléma végül megoldódott a helyszínen: ott volt jól látható térkép és be volt jelölve rajta az említett hely is.

Végre megtaláltam az emlékművet. Vele szemben sok sír volt, de hamar rábukkantam arra, amelyiken szerepelt egy Illyés István. Mielőtt azonban nagyon megörülhettem volna neki, észre kellett vennem a hozzá tartozó évszámot: 1863-1940. Közel, nagyon közel… de nem eléggé. Ugyanis az én ükapám 1862-ben született, de 1890-ben meg is halt (mint a kézírás is mutatja). Véletlen lenne? Az, hogy van egy adat, ami elirányít egy Illyés Istvánhoz, de a fényképen lévő személy nem ugyanaz az Illyés István? És a születési év is ennyire közel legyen? Nagyon furcsa, sőt rejtélyes a dolog.

A Bartók Béla emlékmű mögötti területen – abban reménykedve, hogy csak elírás történt a fénykép hátoldalán – találtam még Illés feliratú sírköveket, de ezek még nagyon újak voltak (talán 2009 és 2011, de nem biztos, nem néztem meg).

Visszamentem az „eredeti illyéses” sírhelyhez. Elmélkedtem. Jobb nem jutott eszembe, leírtam az adatokat, hátha valamikor még szükség lehet rájuk.

Illyés Istvánné sz. Szeiler Terézia; 1878. okt. 5. – 1930. júl. 25. (az én ükanyám neve Grau Lujza ezen az ágon)

Illyés István; 1863 – 1940 (lehet a ükapám unokatestvére?)

Illyés László; 1899 – 1947 (majdnem teljesen nyilvánvalóan a fenti István fia)

Valamint további három név, akik nem Illyések voltak, így ezt nem írtam le.

Este elmeséltem a nővéremnek, hogy mire jutottam a temetőben. A temetőlátogatás ötletét az ő szavaival élve zseniálisnak tartotta, de az eredményeket nem kommentálta. Elmondta azonban, hogy hol van a nagy-nagynénénknek (néhai nagymamánk nővérének) a síremléke. [Ugyanezen nagynéni kézírása van annak a bizonyos fényképnek a hátoldalán.] Holnap megyek, és utánajárok.

Ő is talált régi fotókat, ezeket beszkennelte. Sajnos nem tudjuk, hogy melyiken ki van, nagyon régiek a képek. Az egyiknek viszont ez áll a hátoldalán: „Mostoha nagyanyám, Illyés Istvánné”. Ugyanaz a kézírás… úgy tűnik, a nagy-nagynéni(k) kulcsfontosságú szerepet játszik (játszanak) ebben a történetben. Én már azt kezdtem kombinálni, hogy mi van akkor, ha ez a bizonyos mostoha a sírfeliratként talált Szeiler Terézia (de akkor Illyés István téves adatai nem illenek a képbe). Na jó, talán kicsit elszállt a fantáziám. Nővérem csak annyit lát a dologban, hogy talán onnan még születhetett egy-két gyerek – dédapám esetleges féltestvérei. Ez nekem további pluszmunkát jelentene…

A régi fotók előnye, hogy szerepel rajta a fotográfus neve. Hihetetlen szerencse ez az Internet nevű izé, ugyanis ezeket a neveket beírva az első találatok között megtaláltam rövid életrajzukat.

Tauffer Gyula (Kolozsvár, 1832. november 14. – Kolozsvár, 1890. március 7.): kolozsvári fényképész, Veress Ferenc tanítványa. Kolozsváron, az Óvárban 1865-ben nyitott műtermet, melyet 1882-ben Kováts A. vett át. 1874 után egy ideig Veress Gyulával közösen üzemeltette műtermét. Ők fényképezték le 1874 –ben a Kolozsváron kiállító Szathmári Pap Károly festőművészt. Forrás

Veress Ferenc (Kolozsvár, 1832. IX. 1. - Kolozsvár, 1916. IV. 3.): kolozsvári fényképész. Erdély legjelesebb fényképésze, nevéhez számos fényképészeti eljárás feltalálása fűződik. 1881-ben a kolozsvári egyetemen a fényképészet előadója lett. 1854-ben nyitott műterme Erdélyszerte híres találkozóhely volt, Jókai, Munkácsy, is megfordult, Brassai Sámuel, Debreczeni Márton éveken át házában lakott. Sírköve az utóbbi időben tűnt el a házsongárdi temetőben. Forrás

További nevek, amikről itt már nem találtam infót: Császár J. (József?: 1852-1911 – az infó innen származik), Meinhardt Ágoston.

A fényképészek abban segítenek, hogy milyen korszakba, és így a családfa melyik szintjére tájoljunk be egy-egy képet. Különös, hogy előkerülnek ilyen képek, mert ez azt jelenti, hogy jómódú család volt az Illyés ág – és felcsillantja a reményt, hogy valahol megtalálhatóak lesznek az ősök adatai.

Találtam néhány régi fényképet. Fekete-fehérek. Szerencsére a legtöbbre rá volt írva, hogy kit ábrázol. Beszkenneltem mind, az ismeretlen személyek azonosításában pedig a nővérem segített. Így sikerült pár képpel ékesíteni a családfás oldalt.

Intéztem egy telefonhívást is. A Tusival beszéltem (anyai nagymamám húga). Szóltam neki, hogy meglátogatnám, és kértem, hogy addigra keressen elő olyan iratokat, amik esetleg hasznosak lehetnek nekem. Nem ígért semmit, mert „a befőzés kellős közepén van”, de én azért reménykedek. Az sem lenne rossz dolog, ha tudna elérhetőségeket mondani. Úgyis kell várnom két hetet mindenképpen , mert dolgozni fogok nem fix munkaidőben, addig pedig nem merek semmit sem beszervezni.

2009. november 5., csütörtök

Komolyabban elkezdtem érdeklődni a család iránt. Folytatom a több mint egy éve elkezdett családfa-weboldalt. A cím jelenleg: peticsaladja.myheritage.com. A xuli27@hotmail.com-os e-mail címmel regisztráltam, a jelszavam: *****.

Anyu felsorolta az anyai ági dédszüleimet, és az ő szüleinek a testvéreit, további leszármazottaikat. Néhány embert iwiw-en is megtaláltam, fel is vettem velük a kapcsolatot. Eddig egy ágról érkezett válasz, méghozzá pozitív: ők rokonok! Sőt, Illyés Eszter elég sok emberrel tartja a kapcsolatot, remélhetőleg hamar sok információval tudom bővíteni a fát.

Írtam a Pólyinak (nagynéném) is e-mailt, remélhetőleg ő több adatot tud, mint anyu.

Találtam egy cikket az interneten az anyai nagypapámról, elég információgazdag, és jó érzéssel töltött el, hogy olvashattam. Több olyan írást is találtam, amelyet ő írt, ezeket megpróbálom – vagy így, vagy úgy – beszerezni.

Apuval már nem voltam ennyire sikeres. Ő sajnos csak pár nevet tudott és néhány dátumot. Azért a semminél több. Azt ajánlotta, hogy a mamánál próbálkozzak. Írtam is neki e-mailt, de mint Edinától megtudtam, újra elvitték a számítógépét javítani, így nem mostanában fogja tudni elolvasni. Viszont Edina megígérte, hogy majd szól neki, legalább addig is tud készülni a dologra.

Az Eszternek küldtem meghívót az oldalra, egy kicsit szerkesztette az ő ágát, de az nagyon messze visz tőlem, ugyanis neki is csak féltestvére van, ők pedig nekem már nem testvéreim – sehogyan sem. Ráadásul neki is van olyan „testvére”, akivel ugyanez a helyzet – az ő szemszögéből. Hát igen: senki sem mondta, hogy egyszerű lesz.

Azt hiszem, ez lesz a legeredményesebb nap – de nem csak azért, mert nincs vetélytársa. Ma egyszerre sok információhoz jutottam – így már majdnem 90 név szerepel. Alig várom a folytatást – bár nem árt vigyázni: az oldal csak 250 főt hajlandó tárolni ingyenesen.

2009. november 6., péntek

Határozottan kevesebb sikert könyvelhetek el. Alig páran válaszoltak az üzeneteimre. Találtam egy másod-unokatestvért, remélem, neki még lesznek adatai.

Anyu mondott még néhány dátumot. Eszter nővérem ágán még bővítettem egy kicsit. Csak azt nem tudom, minek.

Egyelőre a lelkesedés még megvan, kíváncsi vagyok, mit hoz a holnap.

2009. november 7., szombat

Ma eredményesebb voltam a tegnapinál. Ugyan senki sem válaszolt, találtam még egy rokonjelöltet. Egy bizonyítottan rokon ismerősei között volt, és a név is stimmel.

Megtaláltam azt a családfaszerű papírt, amit anyu emlegetett. Csak szülők és szülők szülei vannak rajta, de vannak születési dátumok, a házasságkötések időpontjai, és mindkettőnél a helyszín (város) is. Ha több rokonnak nincsenek információi, akkor ennek a szálnak a kutatásához Kolozsvárra kell mennem. Vajon ott a levéltárakban megértik a magyart, vagy tudnom kéne románul? És a plébániák? Na és hogy és mikor jutok én el oda? És persze nyilván nem egynapos lesz a munka, enni és aludni is kellene.

Többször megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy szakember kell ide. De először is szeretnék magamtól eljutni addig, ameddig tudok. Nem utolsó szempont, hogy elég drága dolog is lesz. Talán már most el kellene kezdenem gyűjteni.

2011. július 1., péntek

Új lendülettel és újult erővel vágok bele újra a kutatásba. A mai nap folyamán volt nálunk a Rózsa (mamám húga), és kifaggattam pár dologról. Történetesen, egyszer régen hozott néhány fénymásolt keresztlevelet és hasonlókat, amit még egy idős (97 éves) rokontól kapott, de volt némi eltérés a korábban diktált adatokhoz képest. Ezt helyreigazítottuk, így azt az ágat néhány szépszülővel és azok szüleivel tudtam bővíteni.

Korábban megtalált facebookon a munkácsi harmadunokatestvérem, és ma őt is meghívtam a családfás oldalra. Néhány unokatestvérével sikerült kipótolnia a fát, de megteltek az ingyenes helyek… Ennek orvoslására, ha tehetem, szeretnék majd előfizetni a prémium szolgáltatásra.

2011. július 6., szerda

Ma látogatóban volt a Csilla (papa unokatestvére). Őt már korábban faggattam (csak sajnos nem írtam le, hogy mikor, és mit derítettem ki). Most sok új nem jutott eszébe. Ezen az ágon leginkább élő rokonok elérhetőségére lenne szükségem, hátha van valamelyiküknél hasznosítható irat, dokumentum, vagy egyszerűen csak fényképek. Réges-régről felderengett elérhetőségeket persze sikerült szereznem, de ki tudja, azóta változott-e?

Ezen kívül néhány nevet kaptam, akik biztosan Kőszegen vannak eltemetve. Jó lenne elmenni megnézni a sírokat, hátha kiderül még valami.

(Érdekesség: a kőszegi temetőről találtam képeket az interneten. Egy sírbolton felfedeztem az egyik osztálytársam vezetéknevét. A dolog azért vicces, mert az anyja apukám – a nagyapja pedig a papám osztálytársa volt!)